Mi történik a folyadék és elektrolit háztartás zavara esetén? Miért fontos a megfelelő hidratáció?
Egy felnőtt átlagos napi vízfelvétele 2-3 liter. Ebből 1-2 liternyi a folyadék formájában felvett víz, a maradékot pedig a táplálékkal illetve oxidáció során visszük be. Vízleadás tüdőn keresztüli párolgással, verejtékezéssel, székletürítéssel, de legnagyobb mennyiségben a vesén keresztül legalább napi 500-600 ml (átlagosan 1-2 liter) vizelet ürítésével történik.
Az emberi test körülbelül 50-60 %-át víz és ionok (elektrolitok) alkotják. A test teljes víztartalmát befolyásolja az életkor, a nem, a test zsírtartalma. A nők és az idősek szervezetének víztartalma alacsonyabb, mert a zsírszövet aránya náluk magasabb. Az újszülött szervezete 70 %, a felnőtté átlagosan 60 %, az időseké pedig csak 50 % vizet tartalmaz, vagyis a kor előrehaladtával csökken. A folyadék a szervezetfolyadéktereiben főként sejteken belül, kisebb részt sejteken kívül található. A sejten kívüli víztér az érpályán belül és a szövetek között oszlik meg. Az vérpályán belüli folyadék a vérplazma, a nyirokerek a nyirokfolyadékot szállítanak. Sejteken belül a nátriumból, sejteken kívül pedig a káliumból van a legtöbb.
A szervezet nagyon pontosan szabályozza a test folyadék- és elektrolit háztartását bonyolult idegi és hormonális szabályozó mechanizmusok komplex működésén keresztül. Történik ez annak érdekében, hogy elkerülje a folyadék- és elektrolit háztartás zavarainak kellemetlen, esetenként súlyos következményeit.
A folyadékfelvételt elsősorban a szomjúságérzet szabályozza, a szomjúság központ a hypothalamusban van.
A kiszáradás a szervezet folyadékhiányát jelenti. A folyadék mennyiségének csökkenése a vér mennyiségének, ezzel pedig az összes szervünk oxigénellátottságának csökkenését okozza, ezért az egész szervezetet kórosan érinti a folyadék, és ezzel együtt az elektrolitok hiánya. Tünetei lehetnek
Súlyosabb esetben hányinger, hányás alakulhat ki; terhelődik a szív: szapora szívverés, vérnyomásesés, szívritmuszavarok, a szív oxigénhiányos állapota, akár szívinfarktus, szívmegállás is előfordulhatnak. Előrehaladott, súlyos esetekben az agyi működés zavarával, eszméletvesztéssel is járhat.
Csecsemőkön besüpped a kutacs, mely a csecsemő koponyájának elülső, középső részén találhatópuha rész, ahol a koponyavarratok találkoznak. A kiszáradt gyermek nyűgös, aluszékony lehet, bőrének rugalmassága csökken.
Különösen nagy mennyiségű folyadékfogyasztás ritkán, de vízmérgezéshez vezethet.
Az elektrolitok mennyisége is eltolódhat mindkét irányba. Alacsony káliumszinttel járhat például vízhajtók szedése, hányás, hasmenés vagy nagyfokú verejtékezés; magas káliumszint veseelégtelenség, folyadékhiány esetén alakulhat ki. Nátrium hiánya fokozott verejtékezéskor, magas nátriumszint pedig például szomjazáskor fordulhat elő.
Megfelelő, bőséges mennyiségű folyadékbevitelre szüksége van a szervezetünknek a vérkeringés, a vér összetételének biztosításához, a vérnyomás szabályozásához, a tápanyagok oldásához, felszívódásához és szállításához, a salakanyagok szállításához, a szervezet állandó, belső hőmérsékletének biztosításához.
Az egészséges életmód, a kiegyensúlyozott táplálkozás részét képezi a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékfogyasztás is. A folyadékszükségletet a fizikai aktivitás (sportolás, fizikai munka), annak mértéke, intenzitása, hossza, az időjárás, a környezeti tényezők, a kor, a nem és egyéni tulajdonságok (izzadékonyság mértéke) befolyásolja. Az idősebbeknek, a gyerekeknek, a nehezebb fizikai munkát végzőknek, intenzíven sportolóknak vagy meleg időjárás esetén mindannyiunknak nagyobb a folyadékigénye. Magas lázzal, hasmenéssel, hányással járó állapotok, a hasnyálmirigy gyulladás, a hashártyagyulladás, a nagy kiterjedésű égési sérülések a kiszáradás veszélyével járnak.
Napi tevékenységünknek, korunknak, időjárásnak megfelelően folyamatosan fogyasszunk tehát minél több, megfelelő mennyiségű folyadékot.
A folyadékbevitel alapját a tiszta víz, ásványvíz jelentse. Ezt tehetjük változatossá egyéb italok, pl. tea, tej, gyümölcslevek, turmixok, kávé, üdítők fogyasztásával. Fontos azonban figyelnünk arra, hogy ezek energiatartalmát vegyük figyelembe étrendünk összeállításánál, ügyelve az energia-egyensúlyra.
A San Diego-i Egyetem szakemberei 100 emberek végeztek kísérletet, mert megszerették volna tudni, hogy melyik testtartás mögött milyen személyiség lakik. Rájöttek arra, hogy a könnyen barátkozó, a külvilág felé nyitott emberek testtartása egyenes, szinte hibátlan, míg mások kissé zárkózottabbak.
Magabiztos, céltudatos ember, aki nyíltan fel meri vállalni a véleményét és nem fél a kihívásoktól. A kudarcokat pozitívan éli meg, szinte bármilyen mélypontból képes felállni. Szeret emberek között lenni, el sem tudná képzelni az életét magányosan, igazi társasági ember. Kissé makacs természet is egyben, aki nehezen viseli el a kritikát, öntörvényűnek is mondható, aki a saját feje után cselekszik. Emiatt gyakran feladja a céljait, de a legtöbb esetben mindent megtesz, hogy elérje azokat.
Ezek az emberek kissé zárkózottak a külvilág felé, mondhatni inkább félnek a kudarcoktól és az emberektől. Emiatt, ha szükségét érzik, képesek egy védőburkot felhúzni önmaguk köré. Szeretik az életet, de mivel nagyon érzelgősek, ezért könnyen megbántódnak, a szívükre vesznek dolgokat. Kevés embert engednek maguk köré, még kevesebbet pedig a közvetlen bizalmukba. Büszkék az elért sikereikre és nem tűrik, ha mások becsmérlik őket. Mindig kiállnak az igazukért, a lelkiismeretük vezérli őket egész életük során.
Ezeknek az embereknek az életében volt egy mély pont a múltban, amit nehezen képesek feldolgozni. Emiatt megváltozott a szemléletük, óvatosabbá váltak az emberekkel szemben, nehezebben bontakoznak ki. Kissé zárkózottak, akik valaki vagy valami miatt nem képesek kibontakozni teljesen. Szeretnek társaságban lenni, de mégis nagyra értékelik az egyedüllétet, amikor a saját gondolataik között tudnak relaxálni, feltöltődni. Olykor különcnek is találhatják őket, de ennek ellenére sokan szeretik őket.
Igazán zárkózott emberek, akik nagyon mély érzelmi világgal rendelkeznek. Nincs önbizalmuk, folyamatos önértékelési problémáik vannak. A rájuk leginkább jellemző az, hogy inkább mások boldogságát értékelik nagyobbra, mint sajátjukat. Többször vannak egyedül, bezárkózva, mint társaságban. Olykor nem értik az élet körforgását, sokszor nehéz beilleszkedniük az új helyzetekbe és emiatt nem szeretik a váratlan, új dolgokat, mert félnek tőlük.